Money, money, money

Szeretem is, meg nem is. Ha sok van, az jó... nagyon jó.....de akkor általában hiányzik más. Törekszünk a nagy kerek lufira - mármint gyerek(ek), család, ház, autó, egészség.... egy nagy kerek egész. Valami mindig hiányzik...vagy ismertek olyat, akinek az amerikai filmekben jelenlevő nagy kerek egész, nagy buborék megvan??? Én nem. Olyat ismerek, aki megelégedett azzal, ami van.

Elfogadás vagy törekvés a nagyobbra és jobbra???

Ha kevés van, az baj...komoly baj... mert ugyebár mennyi olyan területe van az életünknek, amihez nem kell? Jó oké, tényleg a levegőhöz nem kell - de lassan ahhoz is kell...

Egészség - egészséges táplálkozás, vitaminok, sport - edzőterem, úszás.. - KELL

Kikapcsolódás - nyaralás - nagyon is KELL.

Szórakozás - bulik, koncertek, színház - KELL

Havi alap dolgok, mint rezsi, élelem - KELL

Gyerekek iskoláztatás, különórák - KELL

Lakás, otthon, autó - KELL

Ruházkodás - KELL

Nem sorolom fel, de tényleg nem találtam olyat amihez nem kell. Ezért ambivalens a pénzhez való viszonyom. Persze ezt is ráfoghatjuk, a nagy fogyasztói társadalomra, a bőség zavara, minden létezik, ami szem-szájnak ingere, s ember legyen a talpán, aki nem érez késztetést, hogy megszerezze, sőt a gyerekét úgy nevelje, hogy nem kell mindent, nem kell a halmozás, a gyűjtögetés. Ebben is meg kell tanulnunk megtalálni azt a megfelelő egyensúlyt, amivel legalább megközelítjük a nagy lufi effektust.

Kevesebbel beérni? Boldognak lenni? Boldogság - pénz - van összefüggés? Hogyne lenne. Hisz ha nincs, elég sok gubancot tud okozni az élet számos területén. Pénz hajszolás - megint csak nem jó, mert elveszítjük azt, ami igazán fontos az életben. Családot, gyerekeket, barátokat. Nincs idő rájuk. Akkor hol a megoldás vagy mi a jó megoldás???

Dolgozunk, robotolunk, fizetjük a számlákat, neveljük a gyerekeket, okosakat próbálunk nekik mondani, segíteni a valós életre felkészíteni, egyedülálló anyaként dupla akkora a súly, amit a vállunkon cipelünk. Helytállni, megfelelni - magunknak, kitartani, ÉLNI.

Money, money, money - EGYENSÚLY, EGYENSÚly, EGYENSúly, EGYensúly, egyensúly........

Read More

Nyaralunk? Versenyzünk?

Eltűnődtem azon az apró tényen, hogy gyakorlatilag már nincs olyan területe az életünknek, ahol ne versenyeznének az emberek egymással.

Gyerekek - kinek szebb, kinek jött ki előbb a foga, melyik indult el hamarabb, majd ki tanul jobban, melyik eredményesebb, ki mit sportol, kit hová vettek fel, hány nyelven beszél, hol helyezkedett kerül....sorolhatnám

Munka/kapcsolatok/pénz - ki hol dolgozik, milyen pozícióban, mennyit keres, kiket ismer, hová jár el....tömkelegét sorolhatnám

De az egyik kedvencem, s most aktuális is egyben: a nyaralás. Ki hová megy nyaralni, mekkora luxusba, hány csillagos, van-e medence vagy hány van, mennyibe kerül...s szépen licitálják túl a másikat.

Egész évben hajtás, megfelelés magunknak és a külvilágnak - van aki csak a külvilágnak - de amikor leereszthetnénk, akkor is beszállunk az ilyen "nem is értem pontosan" típusú versenybe. Hát nem az a cél, hogy kipihenjük magunkat, hogy jól érezzük magunkat, hogy sok élménnyel legyünk gazdagabbak? Miért fontos a másik mit csinál??

Egyáltalán hány olyan ember van, aki letudja vetkőzni magáról, hogy nem foglalkozik azzal, hogy a "szomszéd fűje zöldebb-e". Tudunk örülni mások örömének, sikerének? Az irigység, a rosszindulat, a rosszmájúság...mind-mind negatív hullámok, amivel csak magunknak ártunk.

Miért olyan bonyolult egy olyan világot teremtenünk, ahol mindenki a maga dolgával foglalkozik, s olyan kapcsolatokat alakít ki, ahol fontos, hogy a másiknak is jó legyen. Tudom tudom....

túlságosan utópisztikus.

Szerintem egyszerűbb, mint beszállni egy ilyen versenybe, ahol senki nem győzhet, csak veszthet. Magam részéről így gondolom.

Én nem versenyzek. Csak így nyerhetek.....

Read More

A VISKÓ

Ha szeretnél egy alapjaiban más és elgondolkoztató regényt olvasni, akkor ajánlom a VISKÓ c.könyv elolvasását. Nem szeretem a tipikus sikerkönyveket, amikor "valakik" kikiáltanak egy regényről, hogy az egy alapkönyv, anélkül nem is lehet élni, sőt ha nem olvastad, akkor....

De ez tényleg...New York Times Bestseller ide vagy oda, ez számomra olyan alapkönyv lett, mint Dan Millman - A békés harcos útja.

Alapjaiban megváltoztatja, vagy meg nem is, de elgondolkodtatja az embert Isten létezéséről, s annak mibenlétéről, a világhoz, az emberhez való viszonyáról.

Én világéletemben azt hittem egyedül vagyok Istenhez (vagy hívd Allahnak, Buddha-nak..mindegy - ki miben hisz, ki minek hívja) való viszonyulásommal, vagy legalábbis csak én gondolkozom így. Gyermekkoromban megkereszteltek, református vagyok. Soha nem jártunk kötelezőszerűen, "rítusszerűen" vasárnaponként templomba, s ezért hálás is vagyok szüleimnek. De a mai napig imával fekszem le, s hiszem, hogy létezik.

DE! Nagyon ellen vagyok a hivalkodó, magamutogató egyházaknak, akik külsőségekben mérik a hitet. A hit bennünk van, nem a magamutogatásban, nem abban, hogy ünnepek alkalmából kiöltözünk és elmegyünk a templomba. Ez mind csak külcsín, látszat, nincs benne mélység, tartalom, csak a külvilág felé egy magamutogatás.

Nem beszélve a napjainkban zajló botránysorozatról - pedofília és sorolhatnám, akkor miről is beszélünk, ezek az emberek, akikhez nyugodt szívvel engedték el a szülők a gyerekeiket, ők a megrontói "Isten gyermekeinek", pont ők, akik papolnak valamiről, de fogalmuk sincs miről...s természetesen tisztelet a kivételnek.

Nem hiszek a látszat hitben, mindenkinek magában kell rendbe tenni a gondolatait, lelkét, hogy este nyugodtan tudja álomra hajtani a fejét, vagy nyugodt szívvel tudjon a tükörbe nézni. Önmaga miatt. Bennünk van, bennünk él, ki hisz benne, ki nem, mindenkinek szíve joga.

Én hiszem, hogy csak így lehet. Minden felszínt, külcsínt lecsupaszítva, csak a maga természetében, jóságában.

Mert nincsenek látszatimák, látszathitek, az az ember önmaga ellen van. Nem segíti, nem építi, nem mélyíti el semmiben. Olyan mint egy lufi, elég könnyen kidurran, s nem marad más, mint egy nagy üresség.

Semmi csak egy nagy légüres tér.

Read More