Hálalista

Egy életünk van, de azt hogy hogyan éljük, csak rajtunk áll. A mindennapi tárgyak, eszközök, ölelések, szeretteink a mindennapokban természetessé válnak, pedig nem kéne. Minden, amink van, meg kellene tanulnunk becsülni. Minden, akink van, fontos lenne, hogy minden nap kifejezzük és kimondjuk, megöleljük mennyit jelent nekünk, mennyire szeretjük. Miért csak akkor lesz fontos valaki, amikor úgy érezzük, hogy elveszíthetjük. Miért amikor már késő, amikor kiderül, hogy halálos beteg, lesz fontos annyira, hogy kifejezzük hogyan is érzünk, vagy amikor már elveszítettük?  A legfontosabb lenne azt megtapasztalnunk, hogy minden napot úgy éljük meg, mintha az lenne az utolsó. Tiszteljük, szeressük egymást, fogadjuk el a másikat . A hálalistáról már nem tudom hol olvastam először, de nagyon pozitív és segít összeszedni a gondolatainkat, érzéseinket, s ráeszmélhetünk általa mennyi jó dolog van az életükben, ami mellett a mindennapokban csak úgy elmegyünk. Érdemes nyitni egy füzetet, s minden nap írjunk legalább 5 mondatot, miért vagyunk hálásak, ami aznap történt velünk.
A hálalistám:
- hálás vagyok a szeretteimért, a két gyönyörű, egészséges gyermekemért
- hálás vagyok a szerető családomért
- hálás vagyok, hogy van tető a fejünk felett

- hálás vagyok ha mosogatni kell, mert ez azt jelenti, van mit ennünk és miből
- hálás vagyok az egészségért
- hálás vagyok, hogy látok, hogy hallok és érzek
- hálás vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek
- hálás vagyok gyermeki lelkemért, hogy gyermeki rajongással tudok örülni mindennek
- hálás vagyok a sorsnak, hogy bár elváltam, de hiszek rendületlenül a szerelemben és az igaz, tiszta érzésekben
- hálás vagyok, hogy minden okkal történik és minden rossz vagy jó dolog tanítani jött hozzám
- hálás vagyok, hogy a gyermekeim tisztelnek, szeretnek és büszkék rám
- hálás vagyok, hogy élnek és szeretnek a szüleim, hogy feltétel nélkül úgy szeretnek, ahogy vagyok és mindenben támogatnak
- hálás vagyok a gyermekeimnek, hogy megtanítanak a türelemre és az elfogadásra
- hálás vagyok minden egyes rossz dologért az életemben, mert azok által lettem azzá, aki vagyok
- hálás vagyok minden embernek, akivel eddigi életem során találkoztam, mert mindegyik tanított valamit
- hálás vagyok, hogy ezt leírhattam, mert vannak önálló gondolataim, s lehetőségeim van ezt megosztani másokkal

Read More

Elfogadás művészete

Ahogy az ember fejlődik (jó esetben) megtanulja, hogy nem minden fehér vagy fekete. Nem lesz olyan, hogy mindig mindent megért. Elmondani, s olvasni róla persze könnyebb, mint a valóságban megcsinálni. Elfogadás. Az embereket, a hibáikat, elfogadni önmagunkat. Azt gondolom, a legnehezebb önmagunk elfogadása, megbocsátás a hibáinknak, elfogadni, hogy emberek vagyunk, esendőek és igen néha hibázunk (vagy sokszor), de ez különböztet meg minket a robotoktól. Ettől vagyunk jó esetben fejlődőképesek, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat! És itt most nem az önimádatról beszélek, nem arról amikor az ego előtérbe kerül és csak önmagunkat látjuk, hanem arról a kiegyensúlyozott állapotról, amikor már nem harcolunk önmagunkkal, amikor nem akarunk olyan lenni...mint..., hanem elfogadjuk és szeretjük magunkat a hibáinkkal együtt. Megbocsátjuk a hibáinkat és tovább lépünk. Szerintem a harmonikus, nyugodt kiegyensúlyozott élete alapja ez.
Csak abban az esetben tudunk megbocsátani és elfogadni a másokat is, ha először magunkkal békélünk meg. Mindig minden belőlünk indul ki, rendezd le magadban a haragot, a viaskodást, ne harcolj a világgal és a világ is megnyugszik körülötted. Hirtelen minden lecsendesül, már nem zavar a szomszéd nézése, nem érdekel, miért kiabál, mert más dolgok lesznek fontosak. Átalakul a lényed, s ezáltal az életed is. Próbáld ki, meglátod, működik.

Read More