2014. szeptember 11., csütörtök

Facebook barátok

Alapvetően szeretem a Facebook-ot. Sőt, sokszor hasznos is. Sokszor elgondolkozom, hogy vajon az emberek miért éreznek kényszert, hogy megosszanak olykor túl sok információt a Facebook-on. Mit ebédelt, mit vacsorázott, ki az új szerelme, kivel szakított, hol nyaralt, telelt, síelt, mennyit futott, mikor esett ki a gyerek foga, mikor nyűgös, mikor milyen hegyet mászott meg. Vajon emberi késztetésünk, hogy megosszuk másokkal a számunkra fontos teljesítményeket? Elismerésre vágyunk milyen jó szakács vagyunk, mennyit futottam - milyen fasza csaj/srác vagyok?? 

Elgondolkoztam milyen csalóka egy dolog, kinek mennyi "barátja" van, mennyi lájkot kap egy-egy bejegyzése. A tinik sokszor számon tartják melyik posztja mennyi lájkot kapott és ebből arra következtetnek őket mennyire szeretik vagy sem. De vajon ezek közül a Facebook barátok közül ki az, akire igazán számíthatunk? Ki az, akit ha hajnalban felhívnál, hogy gondod van, segítene? Aki melletted áll ha baj van. Aki veled örül ha sikered van. Aki tényleg örül, ha előbbre tart az életed, s nem morog, irigykedik, hogy persze neki könnyű volt. Ki az, aki felhív, akivel nemcsak a chaten beszélsz, akivel életnagyságban, a való életben is találkozol?

Nem gondolom, hogy a lájkok számából messzemenő következtetéseket kellene levonni, mert nem ez számít. Sokszor azt mondják, hogy akkor derül ki ki az igaz barát, akire számíthatsz ha bajban vagy. Szerintem meg nem. Szerintem meg az, aki ugyanolyan önfeledten, tiszte szívvel tud örülni a sikerednek, aki drukkol. hogy sikerüljön, aki támogat. Megtalálni egy ilyen barátot, egy igazi kincs, s sajnos egyre ritkább a mai világban. Sok ismerőse lehet egy embernek, akár munkából adódóan, sok haver/havernő, gyerekek sporttársa, szülei...de olyan ember, aki mindig melletted van, jóban-rosszban, nos azt gondolom olyan ritka mint a fehér holló.