Félreértés ne essék, Aronson nyomán - lásd Társas lény - tudom, hogy az ember alapszükséglete a társas kapcsolat, társas lények vagyunk, sok pozitív hordozóval, tehát az elméleti háttér megvan, csak hát a gyakorlat...:)
Lassan nincs senki a környezetemben, aki arról számolna be mennyire boldog a párjával, lila ködfátyolról szóló regéket pedig szinte kizárólag az amerikai csúcs filmekben láthatok. Persze az ember lánya feladhatná, hogy akkor ennyi volt és kész... neki lefutott... vége ennyi jutott..de én nem így gondolom. Tehát hiába élnek ők - az okosak, akik osztják az észt - egy rakat üresség és kudarc az életük, tele lemondással és rengeteg önfeláldozással, csakhogy egyben tartsák ezt a családnak nevezett valamit. Vagy nyitott házasságban élnek, vagy megelégednek az átlag, unalmas, "jól megvagyunk" állapottal. Szerintük ez a normális.
Én nem vagyok egy megalkuvó típus. Ez lehet rossz, de lehet jó is egyben. Nekem jó, s szerintem ez a lényeg. Csak azért, hogy "megmutassak", pontosabban "felmutassak" egy férfit magam mellett, azért nem fogok megalkudni valaki mellett, aki nem is kell igazán nekem. Félreértés ne essék...jelentkező akad, de hát még Ő, aki nekem kell, s akiért érdemes újra elölről kezdeni mindent, megtanulni megint bízni, hinni a nagy szerelemben - nos, ő még várat magára. Ami késik, nem múlik. Nem aggódom, eljön tudom. Nem vagyok türelmetlen sem. Nos hol vagy már??:):)
