Pénzt vagy életet! Lehetne mindkettőt?

Az ember lánya vagy fia, amikor kikerül az egyetemről, nagy reményekkel telve, várja, keresi, kutatja élete állását, ami csak őrá vár, ahol megbecsülik, azt csinálhatja, amit szeret, amit végzett, s persze ezt mesésen megfizetik. Mert mit is várnak el a mai fiatalok? Kikerülnek az egyetemről, s egy rakat pénzért, szolgálati autó, céges telefon, egyéb juttatások, s mindezt rögtön! Nincs apelláta! Nem értik, hogy nem, hogy nincs, hogy örüljön ha van valami, ha keresik.

Túlképzés, telítettség, munkanélküliség  - ezeket talán ismerik remélhetőleg vagy nem. Mikor lecsendesül a diploma és álláskeresés utáni nagy lelkesedés, eltelik egy év két év, s még mindig ugyanazt a pénzt keresik - ez felháborító - akkor sokan- vagy egyre többen kimennek, na de hová? Külföldre, ahol megbecsülik, megfizetik, s elmegy különféle, a végzettségétől teljesen távol álló munkakörbe - szobafestő, pincér, raktáros, s egyéb helyekre. Mielőtt még bárki követ vetne rám, ezzel semmi probléma nincs, mindenki azt csinálja, úgy éli az életét, ahogy szeretné. és most jön a de! 


A minap gondolkoztam el azon, hogy ahogy múlnak az évek, s változunk - mert változunk, ezt higgyétek el, ha nem is az alap gének, de jó esetben okosodunk, bölcsebbek leszünk, s egy bizonyos kor után át is értékeljük a munkához való viszonyunkat. Elég az, ha csak magas fizetést kapsz, de közben utálod a munkád? Ha utálsz mindennap bejárni, egész napodat elveszi, az estéidet is sokszor, amit persze természetesnek vesznek bent, amikor nem látod a családodat, nincs magánéleted, idegennek érzed magad a gyerekeid életében, de van egy csomó pénzed? Elég ez? Rendjén van ez így? Persze a pénz kell, eszünk, szórakozunk (már ha jut rá idő), számlákat fizetünk, lakáshitelt törlesztünk, sorolhatnám, kell az a pénz.

De szerintem nagyon nem mindegy, hogyan lesz a tiéd, mivel keresed meg? Mert lehet ezt úgy is csinálni, hogy szereted amit csinálsz, hogy alig várod a napot, hogy megint belevágj valami újba, hogy látod, hogy fejlődik, alakul, amit TE létrehoztál, s akkor megnyugszol. Nincsenek kételyek, nincs benned félelem, nincs önmegvalósítási kényszered, mert érzed jó helyen vagy. A lelked nyugodt, nincsenek benned megfelelési vágyak, legalábbis csak magadnak, mert a lelked megpihent. Erre vágyik szerintem mindenki, s ez nagyon keveseknek adatik meg, dolgozol, azt csinálod amit szeretsz, s pénzed is van.
 
A nagy hármas - ezt szereti mindenki, szeretné. Van aki megdolgozik érte, hajtja, hogy ezt elérje, van aki várja, hogy csoda történjen, van aki csinálja és kap is támogatást - onnan fentről meg a családtól. A rendszer - a munka rendszere - akkor lehetne a leghatékonyabb- ha amikor pályát választunk ténylegesen elgondolkoznánk ezen, mert manapság csak azt nézzük mi a menő, miből lesz sok"lóvém", de hogy utána az egész életemet nyomorultul, megkeseredve töltöm el, arra nem sokan gondolnak. Persze váltani mindig lehet, bármikor, csak tenni kell érte. Hát tegyél te is, hogy az lehess aki vagy, s érezd jól magad! Ezt kívánom mindenkinek!