Kényelem vagy szabadság???

Tegnap találkoztam egy "érdekes" emberrel, aki gátlás és szégyenérzet nélkül mesélt, hát mesébe éppen nem illő szerelmi életéről.

Több mint 30 éve házas, de az önmagában neki semmit nem jelent. Több kapcsolata volt, s akkor finoman fogalmazok...de védelmére szólva elmondta, hogy ezek hosszú kapcsolatok voltak, nem futó kalandok, de Ő egy ilyen szerelmes típus....nem szerelemből házasodott. Mindegyik kapcsolatban elmondta a hölgynek, hogy ő soha nem fog elválni, van két gyermeke (akik azóta jócskán megnőttek, unokák is vannak), de ez valószínűleg őket nem zavarta. Csak hallgattam a történeteket, ragyogó szemmel mesélte, mintha különböző "extrém" sport kalandokat, egzotikus utazásokat taglalt volna, de hát nem... és miközben hallgattam, s kiderült, hogy a felesége többről is tudott, már nem is a férfi története izgatott, hanem a nő helyébe képzeltem magam, és nem értettem.

Mit vagyunk képesek megtenni a kényelemért? Szemet hunyunk, hogy a férjünk, akihez azért ment az a nő, mert Ő szerette, folyamatosan becsapja. Ennyit számít a kényelem, az anyagi biztonság? Hogy tud így tükörbe nézni??? Boldog? Elégedett? Neki így jó ahogy van?

Nem értettem, s most sem értem. Nekem az egyik legfontosabb dolog a bizalom, a szabadság. Ha megrendül a bizalom, utána nincs visszaút. Nem lehet visszacsinálni. Nem elég a szó, bocsánat, sajnálom. Ezek csak szavak. A tett számít,  a cselekvés, azok határoznak meg minket. Mondani bármit lehet. Vagy önmagában csak félünk, hogy egyedül maradunk? Mindent egyedül kell megoldnunk? Mit szólnak a gyerekek, a család, a külvilág??? Ezek fontosak? Nem a saját belső énünk, a belső nyugalmunk?

Én azt gondolom, hogy inkább éljek egyedül, mint egy olyan emberrel, akinek több hosszútávú kapcsolata van mellettem. Olyan, aki becsül és tisztel annyira, hogy ilyet nem lép meg. Ha meg megtörtént, akkor viszlát, nincs közös jövőnk. Hiszen egy életünk van, s nagyon nem mindegy, hogy azt hogyan éljünk.

Szerintem.

Persze ez csak az én véleményem.....

Nők ébredjetek!! A váltás, bár fájdalmas, s nem egyszerű, de hatalmas erőt ad, hogy emelt fejjel tudsz élni, hogy a gyereked felnéznek rád, mert képes vagy a rosszból is jól kikerülni. A büszkeség szélsőségesen nem jó, de vannak határok!! Miért hagyjátok, hogy ezt csinálják veletek? Hogy becsapjanak, hogy megalázzanak, hogy kihasználjanak? S mindezt miért? Kiért??

Éld úgy az életed, hogyha öregkorodban visszatekintesz, úgy tudj visszanézni, hogy tudod jó döntéseket hoztál, s büszkén hajthatod álomra a fejed.

Read More

Találj vissza önmagadhoz

Mikor az ember lánya férjhez megy egy életre tervez, legalábbis optimális esetben. Akkor úgy tervezi, hogy életre szóló lesz, nem gondolkodik megcsaláson, megaláztatáson, de semmiképpen nem a váláson. Ám amikor ez bekövetkezik, a férjével együtt nem csak a párját veszíti el egyben, hanem az önbecsülését is. Főleg, ha őt hagyták el, vagy ha  - bár ő lépett ki a kapcsolatból - de, megcsalták. Kevés az olyan ember, aki meg tudja őrizni a magába vetett hitét, hiszen ilyenkor úgy érzi, hogy ő nem elég jó, hogy mindenki jobb nála, akinek sikerült(t). Magát okolja, keresi azokat az aspektusokat, amelyeket oda vezettek, hogy most magára maradt.

Hiába, mi nők ilyenek vagyunk. Vágyunk valamire, ami akár megfogható vagy megfoghatatlan, de mikor darabjaira hullik szét, magunkban keressük a hibát. S ebben még szerepet játszik az az ősi, gyermekkorunkban belénk vert "igazság", hogy egy okos nő tudja, hogyan kell egy férfit megtartani. Vagy: nem elég megszerezni, meg is kell tudni tartani. Tehát ismételten felmerül a kérdés benne: hogy akkor ő most nem elég jó? Mit kellett másképp csinálnia, miben változtatna most, esetleg ha megbocsátaná a hűtlenség(ek)et, akkor újra kezdhetnék..stb.  Már benne is van egy önmarcangoló spirálban, amiből elég nehéz kimásznia.

De! Eljön az a pillanat (persze nem mindenkinek), amikor belátja, vagy barátok, család hosszas elbeszélgetése eredményeként ráébred, nem mindent ő rontott el. Voltak hibái, de emiatt nem kevesebb, nem reménytelen, s semmiképpen nem érdemli meg. Még a reklám is azt hangoztatja" mert Ön megérdemli". S mint a vizes pohár esetében, van akinek félig üres, van akinek félig tele van - nézőpont kérdése - megérdemli, hogy ez történt vele, vagy megérdemli, hogy ennél sokkal több jusson neki. Nem elégszik meg ezzel a "kudarccal", hanem megpróbál továbblépni. Rendbe szedi a gondolatait, eljár jógázni, közösségbe, kapcsolati hálót kihasználva, elkezd ismét ismerkedni. Nem egyszerű. Pláne, ha meg van spékelve gyermek(ekk)el.

Jelen esetünkben tudom, milyen 2 gyermekkel újrakezdeni. Elölről mindent, szépen, mint fiatal korunkban, randizni, ismerkedni, kiismerni a másik jellemzőit a falakon túl, megtanulni bízni, s az elrontott/elromlott kapcsolatunk bélyegét nem ráhúzni a következő kapcsolatra. Tanulni a hibákból és abból építkezni. A legnehezebb szerintem, ha becsaptak minket, hazudtak nekünk - újra bízni. Bizalom nélkül nincs kapcsolat, de aki egyszer már megégette a száját, hajlamos az egészet globálisan a teljes férfi társadalomra rávetíteni.

Felszabadító érzés egyben, hatalmas szabadságot ad, új kapcsolatok, megint készülődni, tetszeni, minden monoton, álságos nap nélkül, minden szép és jó, kerek, mindenki a legkedvezőbb arcát mutatja. Boldogsággal tölti el, hogy megint tetszik valakinek, figyelnek rá, isszák a szavait, s odafigyelnek rá. De nem gondolom, hogy mindenképpen kapcsolatba kell menekülnünk. Addig semmiképpen nem szabad, amíg nem zártuk le magunkban az előzőt.. Megmérgezi, elrontja, megsebzi azt a kapcsolatot, amire a múlt árnyéka vetül. 

Élvezzük, kalandra fel, de ne azért, hogy a külvilágnak megfeleljünk, s bemutassuk az "új pasinkat",  hanem azért mert nekünk igényünk van rá. Magunkkal kell először rendbe jönni, visszatalálni önmagunkhoz, s akkor kezdődhet a frissensült randi korszak.

Hölgyek, kalandra fel. Bár a válás fájdalmas, sok rossz emléket hagyhat bennünk, de ne felejtsük el, hogy ez egyben valami újnak is a kezdete. Valami újé, ami lehet jobb, sőt egyenesen olyan amire egész életünkben vágytunk. Légy rendben önmagaddal és a világ is rendben lesz veled.

Read More