Visszagondolva eddigi éveimre nagyon fontos szerepet töltött és tölt be most is az édesanyám az életemben. Formált, nevelt, segített ha bajban voltam, kirángatott a gödörből, ha nem úgy mentek a dolgok, velem örült, ha jó dolog történt, velem sírt, amikor megszülettek a gyermekeim, mindig mindenben számíthattam és számíthatok rá most is. Ő a pszichológusom, a lelki támaszom, az ember, akit tisztelek és szeretek és akire mindig minden körülmények között felnézek. Az anyák napja egy szép és nemes ünnep, de ezzel is úgy vagyok, mint a Halottak napjával, hogy nem csak akkor, azon az egy napon kell odafigyelnünk, megemlékeznünk a szerettünkről. Egész évben, mindig. Ez is folyamatos, állandó szeretet. Nem kellene félnünk kimondani, kimutatni, vagy egyszerűen csak odafigyelni rájuk, nem halogatni, hogy felhívjuk, nem várni az alkalomra, mert soha nem tudhatjuk mennyi ideig vannak még velünk.
Édesanyaként ez a nap több, vagy jobb, mint a többi? Éreznem kéne, hogy most minden más? Nem hinném, vagy ha igen, akkor baj van. Ha csak egy napon kapnám a szeretetet, vagy csak kényszerből, mert ma Anyák napja van, az visszatetsző lenne. Amíg még kicsik, az oviban, iskolában anyák napi előadást tartanak, vagy szép "ajándékot" készítenek. A sok kedvenc közül ez lesz az egyik kedvencem. Kisfiamnak az volt a feladat, hogy írja le, miért szereti az anyukáját, idézet a fogalmazásból:
"..mikor meghallom a hangját, már el is pirulok. Mikor mosolyog, napfény csillog. Mikor bánatos, akkor a növények elhervadnak. Azért szeretem őt, mert a lelke tiszta, és szeretettel teli szíve van. Minden nap mond valami okosat és ezzel gazdagodik a lelkem. Ha valaki csúfol, bánt, már is segít. Nem tudom, hogy egy ilyen teremtést, hogy lehetett nekem adni. Nekem ő a legszebb, legdrágább kincsem."
Hát mondanom sem kell, szem nem maradt szárazon....
Nektek mi volt a legemlékezetesebb pillanatotok, meglepetésetek Anyák napja alkalmából. Vagy ti mivel készültetek édesanyátoknak?
