Kényelem vagy szabadság???

Tegnap találkoztam egy "érdekes" emberrel, aki gátlás és szégyenérzet nélkül mesélt, hát mesébe éppen nem illő szerelmi életéről.

Több mint 30 éve házas, de az önmagában neki semmit nem jelent. Több kapcsolata volt, s akkor finoman fogalmazok...de védelmére szólva elmondta, hogy ezek hosszú kapcsolatok voltak, nem futó kalandok, de Ő egy ilyen szerelmes típus....nem szerelemből házasodott. Mindegyik kapcsolatban elmondta a hölgynek, hogy ő soha nem fog elválni, van két gyermeke (akik azóta jócskán megnőttek, unokák is vannak), de ez valószínűleg őket nem zavarta. Csak hallgattam a történeteket, ragyogó szemmel mesélte, mintha különböző "extrém" sport kalandokat, egzotikus utazásokat taglalt volna, de hát nem... és miközben hallgattam, s kiderült, hogy a felesége többről is tudott, már nem is a férfi története izgatott, hanem a nő helyébe képzeltem magam, és nem értettem.

Mit vagyunk képesek megtenni a kényelemért? Szemet hunyunk, hogy a férjünk, akihez azért ment az a nő, mert Ő szerette, folyamatosan becsapja. Ennyit számít a kényelem, az anyagi biztonság? Hogy tud így tükörbe nézni??? Boldog? Elégedett? Neki így jó ahogy van?

Nem értettem, s most sem értem. Nekem az egyik legfontosabb dolog a bizalom, a szabadság. Ha megrendül a bizalom, utána nincs visszaút. Nem lehet visszacsinálni. Nem elég a szó, bocsánat, sajnálom. Ezek csak szavak. A tett számít,  a cselekvés, azok határoznak meg minket. Mondani bármit lehet. Vagy önmagában csak félünk, hogy egyedül maradunk? Mindent egyedül kell megoldnunk? Mit szólnak a gyerekek, a család, a külvilág??? Ezek fontosak? Nem a saját belső énünk, a belső nyugalmunk?

Én azt gondolom, hogy inkább éljek egyedül, mint egy olyan emberrel, akinek több hosszútávú kapcsolata van mellettem. Olyan, aki becsül és tisztel annyira, hogy ilyet nem lép meg. Ha meg megtörtént, akkor viszlát, nincs közös jövőnk. Hiszen egy életünk van, s nagyon nem mindegy, hogy azt hogyan éljünk.

Szerintem.

Persze ez csak az én véleményem.....

Nők ébredjetek!! A váltás, bár fájdalmas, s nem egyszerű, de hatalmas erőt ad, hogy emelt fejjel tudsz élni, hogy a gyereked felnéznek rád, mert képes vagy a rosszból is jól kikerülni. A büszkeség szélsőségesen nem jó, de vannak határok!! Miért hagyjátok, hogy ezt csinálják veletek? Hogy becsapjanak, hogy megalázzanak, hogy kihasználjanak? S mindezt miért? Kiért??

Éld úgy az életed, hogyha öregkorodban visszatekintesz, úgy tudj visszanézni, hogy tudod jó döntéseket hoztál, s büszkén hajthatod álomra a fejed.