Ilyenkor - óév, szilveszter után - mindig az jár a fejemben, hogy vajon miért kell évvégének lennie, miért kell egy évnek eltelnie ahhoz, hogy azokon a dolgokon gyökeresen változtassunk, amik már szúrják a szemünket, azok az érzések, amik miatt nem érezzük magunkat komfortosan, ami nyomaszt. Miért hétfőtől? Miért jövő héttől? És miért új évtől???? Miért nem azonnal változtatunk, s ragadjuk meg a problémát a gyökerénél? Miért húzzuk, halasztjuk és hagyjuk, hogy rángasson minket a föld alá. Persze tisztelet a kivételnek. S vajon ez magyar szokás, vagy globális probléma.
Gyávaság, vagy megfontoltság? S természetesen itt nem a fogyókúráról beszélek, s nem a gügye, nevetséges, soha be nem váltott ígéretekről, hanem azokról a dolgokról, amik igazán meghatározóak az életünkben.
Nálam most zajlik a válás. Fájó? Szörnyű? Felszabadító? Talán mind és sok minden más is egyszerre. Nyilván senki nem úgy tervezi az életét, hogy egyszer elválik, de azt gondolom, hogy ha az idők alakulásával két ember ráébred, hogy semmi, de semmi közös nincs a világon bennük, s olyanok mint a tűz meg a víz, akkor a legjobb, ha külön utakon folytatják az útjukat. Biztos volt oka, hogy találkoztak, valamennyit nyilván formáltak, s hatottak is a másikra. De nem gondolom azt, hogy ami nem megy, azt erőltetni kéne.
Én is megfogadtam dolgokat. De nem éjfélkor és nem akkor jutott eszembe, de ez egy jó kezdet. Új év, új lehetőségek, új távlatok, új ismeretség.
De ahhoz, hogy mindez tisztán meglegyen, pontot kell tenni egy elvarratlan szálra. Ahhoz, hogy nyugodt légy, és tiszta legyen a lelked, le kell vetni, azokat a nyomasztó dolgokat, amik hátráltatnak abban, hogy előbbre juss. Nem anyagilag, hanem az utadban. Bár mivel minden mindennel összefügg az anyagi kérdésekben is. Hiszen, ha valami nincs rendben az életedben, az minden területen visszaránt, fojtogat.
Így én most rendet teszek: a fejemben, a lelkemben, az életemben.
Te már elkezdted? Te mit fogadtál meg?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése