De mik azok a fogódzok, amiben az ilyen napokon belekapaszkodhatunk, ami erőt ad, ami előbbre mozdít, ami segít abban, hogy másképp lássuk a dolgokat?
Nem hiszek abban, hogy a problémákat halogassuk, majd az idő megoldja, én szeretem megoldani, mert nyomasztólag hatnak az emberre, nincs értelme halogatni. Ha félbemaradt problémánk van, az megbénít, arra koncentrálunk, nem tudunk a tényleges feladatokra koncentrálni, s az élet többi területe is megsínyli azt.
Fogódzók.... mindenkinek más. Egy jó könyv, vagy az abban lévő "kulcs idézet", egy madár csicsergés, a kedvese motiváló/segítő szavai, a gyermeke ölelése/mosolya....bármi, ami őt boldoggá teszi, s ráeszmél általa, hogy ez is csak egy feladat.
Bakancslista? Meg van? Elkészítetted? Én dolgozom rajta....Ha tudnád, hogy csak fél éved van már hátra, hogyan-mivel-kivel töltenéd? Magadba zárkóznál vagy kihasználnál minden pillanatot? Keseregnél vagy megpróbálnád feledhetetlenné és emlékezetessé tenni magadnak és szeretteidnek? Hogy így emlékezzenek rád, hogy még ebben a helyzetben sem adtad fel. Hogy akkor is csak előre tekintettél, nem hagytad el magad....
Sokan azt hiszik, hogy a problémák/terhek/nehézségek fölös megszomorítói az életünknek, amik megnyomorítják az életünket. Én nem így gondolom. Szerintem meg ezek igen is, hogy kellenek. Fontosak, hogy azzá lehessünk, akik szeretnénk, amik nélkül nem eszmélnénk fel, nem mennénk végig azonos a bizonyos "úton", vagy eltévelyedünk, s visszatérünk a helyes útra.
Így kalandra fel, találjuk meg azokat a "szeretetbombákat", amik segítséget nyújtanak a nehéz időkben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése