S bár az első indíttatás megváltozott, már kifejezetten jól esett, s vártam a visszajelzést. Ezen persze rögtön elgondolkoztam, miért kell ez? Miért fontos, hogy lássa más is, hogy legyen véleményük? Egyáltalán mi a véleményük? A válasz nyilvánvalóan nem volt túl bonyolult: emberi lények vagyunk, vagy ahogy a nagy Aronson is megmondta: Társas lények.
Fontos a kommunikáció, fontos a vélemény, hogy ne csak a nagyvilágba szóljon a harsonánk. Mindannyian szeretnénk - vagy legalábbis én igen - véleményformálók lenni - akik talán a gondolataival, blogjaival másokat arra ösztönöznek, hogy nézzenek mélyen önmagukba, szeretnék tükröt tartani a világnak, embereknek, véleményeket, gondolatokat elindítani. S csak ha pár embernek ezáltal jobb lesz, már nyugodtabb lehetek, tettem én is valamit a közösségért, emberiségért.
Fiatal, ifjonc éveimben - 16/17 éves koromban világmegváltó terveim voltak: menjünk az afrikai éhezőkön segíteni, le a rasszizmussal...s sorolhatnám. Egy akkori kedves barátom napokon/heteken, sőt éveken keresztül hallgatta a nagy világraszóló ötleteimet. S persze a véleményem semmit nem változott, csak annyiban módosult, hogy apróbb lépésekben kell gondolkozni. Ha mindenki csak a maga környezetét tenni jobbá, s segítene másokon érdek nélkül, egyre nagyobb közösséghez jutna el, s ki tudja még a világ is más lenne...
Morfondírozom, amikor a nagy okosak szerint a "világ változik"...könyörgöm a világot kik alkotják? Nem mi?? Nem mi formáljuk a gondolkodásunkkal, hozzáállásunkkal, világnézetünkkel, tetteinkkel? Csak mi tudunk változtatni, még ha kis léptékekben. Én hiszem, hogy így van.
Csak rajtunk áll. Hát tegyünk is érte. Mert megtehetjük. Mert megérdemeljük.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése