Gondolom nem egyedül harcolok a kiskamasz gyermekemmel, már ha ezt lehet egyáltalán harcnak nevezni, hiszen ott mindketten támadnak, de ebben az esetben, engem támadnak, pontosabban játszanak az idegeimmel:)) Kedvenc szitum: ...ki kéne kapcsolni a gépet...s itt jön az indoklás...s akkor mi a válasz...? MERT?? Ez egy jó kérdés, előbb mondtam....de valszeg az nem jutott el...vagy szelektív a hallásuk... biztos így van, feltételezzük a legjobbakat.
Mi is jellemzi ezt a korosztályt: mindent ők tudnak a legjobban, jaj anya .....te így meg úgy..., minden róluk szól, de u.akkor zéró önbizalom, ő már nagylány, de anya hívd fel..ezt és ezt a tanárt...ahhoz még kicsi, hogy elintézze, de este 11-ig simán fenn maradhat, mert hát a többiek az osztályban is.. s különben is olyan vagy...:) mármint én..persze olyan, de milyen???
Na viccet félretéve, amikor már úgy érzem, hogy a cérna szakad, a lelkem és a szavam akad, akkor "pszichológusommal" (anya) elemzem a helyzetet - mert hát ugyebár ő már ezen végigment, sőt kétszeres tapasztalat (nővérem). S ekkor megkapom a számomra hihetetlen választ: jaj...te is voltál kiskamasz, te is ugyanezeket csináltad, te is ezeket mondtad...ÉN? én biztos nem, visszafelé tekintve, s magamat nézve ez nem lehet, vagy az idő ennyire megszépíti az emlékeket?
S vajon mi mindent csináltam, amikre egyáltalán nem emlékszem? A türelem rózsát terem...tele van a lakás rózsával, majd megfulladunk tőle....s még hol van a vége...sőt ennek nincs is vége, mert mire az egyik gyermekem kinő belőle, jön a kicsi, s ott folytatódik, ahol a nagyobbikkal abbamarad.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!
2 megjegyzés:
Mindig kell a kaland és kihívás!!! :D:D
Te is voltál kamasz és ugyanezeket csináltad csak azokat az emlékeket kitörli az agyad!!!
XDXD
puszi
szeretlek
Huhúúúú - ez de jó téma... Kamaszkor! A világ legcsodálatosabb és legszörnyűbb fogalma, mindezt egyszerre! :-)
Az első önálló döntések, az első pattanások, az első szerelem... legalább olyan édes-aranyos, mint az első lépések, első szavak voltak, anno. Csak épp a "nemmegmondtam" és egyéb mondatokba úgy belefeledkezünk mindannyian, hogy észre sem vesszük néha, mi mellett megyünk (veszekszünk) el... pedig a tipegő kornak is vannak árnyoldalai - mégsem a teli pelusra, vagy az első dackorszakra emlékezünk ma vissza! :-)
És még valami, a sok biológiai és egyéb változás mellett még egy fontos apróság, amiről elfeledkezünk: kicsi korukban mi, anyuk és apuk vagyunk a mindentudók és a mindenhatók. Azután ahogy kezdik felfedezni a világot Cseppjeink, rá kell döbbenjenek: nem elég, hogy teljesen megváltozott külsejüket el kell fogadják, hogy a világ felfedezése helyett iskolapadba kényszerülnek - de biza' még az anyuékról is kiderül, hogy földi hallandók, tele hibával, és rossz döntésekkel. Kamasznak lenni nem könnyű... - legalább olyan nehéz, mint kamasz-szülőnek! :-)
Megjegyzés küldése