Én az iskolákban levetíteném felső tagozatban, kötelező olvasmánnyá tenném. Írjanak belőle esszét, szűrjék le a valóságot, a saját maguk valóságát, ne a tartalmát! Nagy különbség. Több nézőpont. Soha nem értettem irodalom órán az elemzések leírva mi célt szolgálnak? Honnan tudhatjuk, hogy 100-200 évvel, de akár 50 évvel ezelőtt, mit akart leírni az a "szerencsétlen" költő/író. Honnan tudhatnánk hogyan érezte magát, miért fogalmazódott meg benne az, ami. S egyáltalán hogyan élhetnénk át?
Szerintem sehogy. Mindenki másképp egyforma. Igaz a fő cím. Mindannyian mások vagyunk, de ez így van rendjén. Én személy szerint nem szeretnék egy "klónvilágban" élni, imádom az egyediséget, a jó értelemben vett másságot, amikor valaki nem fél megmutatni valós énjét, még ha ezzel kockáztatja, hogy elfogadják-e vagy sem.
Idézet a filmből:
"Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél!"
Ez helytálló? Szerintem igen. Én még nem értem az út végére (szerencsére), de minden egyes percét élvezem az útnak, a megismerésnek, a megtapasztalásnak, az erőnek, hogy tovább menjek, még ha el is bukok. De amikor felállok, még nagyobb erővel folytatom.
Másik kedvenc idézet:
"A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen..... A jó harcos nagyon is sebezhető.... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van."
Nem kell komment, csak hallgatni a szavak erejét. Minden kedves olvasónak tiszta szívből ajánlom a filmet és a könyvet egyaránt.
Mindenki hallja meg a maga valóságát, s vonja le a számára vonatkozó konzekvenciát. Nem lehet sablont lehúzni erről sem, s általános érvényűvé tenni.
Ez nem egy tömjénezett könyvajánló akart lenni, csak rám nagy hatással volt. Ennyi. No comment.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése